Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárban, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.
Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várom, hogy elkaphassam őket.
A barátok olyanok, mint a hitelkártyák - mindig szükségünk van rájuk.
Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre.
|